Tanmese az amerikai üzletemberről és a mexikói halászról

2015. május 17. - Ruman Miklós

“Egy amerikai üzletember az orvosa utasítására nyaralni ment egy kis tengerparti faluba, Mexikóba. Az első reggelen, miután az irodából érkező sürgős telefonhívás után már nem tudott elaludni, kisétált a mólóra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis hajó állt a dokkban egyetlen halásszal, és a hajócskában sok nagy sárgauszonyú tonhal hevert. Az amerikai megdicsérte a mexikóinak a szép fogást.
- Mennyi időbe került kifogni őket? – kérdezte az amerikai.
- Alig valamibe – felelte a mexikói, meglepően jó angolsággal.
- Miért nem marad kinn tovább, hogy több halat fogjon? – kérdezte aztán az amerikai.
- Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat, és adjak néhány darabot a barátaimnak – felelte a mexikói, miközben kirakodta a halakat egy kosárba.
- De … Mivel tölti a nap további részét?
A mexikói felnézett és elmosolyodott.

 image_5.jpg

Sokáig alszom, halászok egy keveset, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, Juliával, azután minden este bebandukolok a faluba, ahol bort kortyolgatok és gitározok az amigóimmal. Teljes és tevékeny életet élek, senor.

Az amerikai nevetett, és kihúzta magát.
- Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek Önnek. Több időt kellene töltenie halászattal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót. A megnövekedett zsákmányból pillanatok alatt további hajókat vásárolhatna. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne.
Majd így folytatta:
- Ahelyett, hogy egy viszonteladónak értékesítené a fogást, közvetlenül a fogyasztóknak adná el, és így előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát. Ön ellenőrizné a terméket, a feldolgozást és a forgalmazást. Persze itt hagyná ezt a kis parti halászfalut, és elköltözne Mexikóvárosba, aztután Los Angelesbe, végül pedig New York Citybe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.
- De senor, mennyi időbe kerül ez az egész? – kérdezte a mexikói halász.
- Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.
- És azután mi lesz, senor?
Az amerikai megint elnevette magát, és azt mondta:
- Most jön a java. Amikor az időzítés megfelelő, bejelnti a tőzsdei bevezetést, eladja a vállalata részvényeit a nagyközönségnek, és dúsgazdag lesz. Milliókat fog keresni.
- Milliókat, senor? És aztán?
- Azután nyugdíjba megy, és elköltözik egy kis tengerparti halászfaluba, ahol sokáig alszik, halászik egy kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként pedig bebandukol a faluba, ahol bort kortyolgathat, és gitározhat az amigókkal…”

A bejegyzés trackback címe:

https://rumanmiklos.blog.hu/api/trackback/id/tr287466672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GonoszSün 2015.05.17. 23:03:44

Su-la-ce
Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
terebess.hu/keletkultinfo/sulace.html

33. történet:
"Feltaláltad a macskát, jó apát"

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.

- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.

- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.

- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.

- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi.

- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.

- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel elfglalava.

- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.

- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?

- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát –bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lim-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott.

- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

Gour (törölt) 2015.05.18. 05:57:01

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy menjen el egy multihoz dolgozni, tanulja meg a módszereiket majd időben hagyja ott őket és indítson egy saját vállalkozást. Nincsen sehol 50 éves ügyintéző, átszervezés ide, kiszervezés oda és utilapút kötnek az emberre előbb utóbb mindegyik multinál de ezt mintha nem vennék figyelembe az ott dolgozók. Megvásárolják apró pénzzel a fiatalságot, az aktivítást és amikor ez fogyóban akkor kiraknak, ezt nem szabad megvárni.

csepke 2015.05.18. 06:40:50

@Gour: még a végén beléd fogok szeretni, te! ;)

Wrex 2015.05.18. 09:35:49

Baromi szép ez a sztori, csak kár hogy kimarad a folytatás:
- A mexikói halász gyereke megbetegszik másnap. Beviszi a kórházba, ahol megvizsgálják és közlik hogy ha nem végeznek el rajta heteken belül egy $100000-os műtétet, akkor meghal. A halász sírva távozik.
- Az amerikai üzletember gyereke megbetegszik másnap. Beviszi a kórházba, ahol megvizsgálják és közlik hogy ha nem végeznek el rajta heteken belül egy $100000-os műtétet, akkor meghal. Az üzletember csak annyit kérdez: csekk vagy kápé?

Vagyis: lehet hogy a pénz nem boldogít, de időnként igencsak hasznos tud lenni...

Zsuzsi2525 2015.05.18. 10:12:31

@Wrex: Azt hittem, csak én gondolom így. ....
Nem érzem magam szívtelennek/pénzéhesnek, amiért multinál dolgozom, sokat és RENDES fizetésért, amiből aztán anyagi biztonságot teremthetek a családnak, és magamnak!

tralalala 2015.05.18. 10:28:24

Bocs de hogy a halász délutánonként halászgat egy kicsit, és abból elég halat fog, hogy kényelmesen megéljen, ez szerintem egy igen nagy kamu. Nekem inkább olyasmi rémlik, hogy hajnalban kimenni, este visszajönni, tűz rád a nap, sós a víz, megesz a cápa, megvágja a kezed a háló meg a horog, jön a vihar, és vagy fogsz valamit, vagy nem.

A másik, amit Wrex említett. Kamu történet kamu embereknek, akik bólogatnak rá, hogy "milyen igaz! milyen bölcs!", aztán mennek vissza az irodába, mert persze tényleg azért egyikük se gondolja így, ugyanis ha tényleg így gondolnák, akkor elmennének halásznak, csak mikor először pálmalevéllel kéne kitörölni a seggüket és emiatt belemenne a féreg, akkor visszajönnének inkább mégis az irodába.

tralalala 2015.05.18. 10:34:08

@Wrex: "Vagyis: lehet hogy a pénz nem boldogít "

Bizony, még egymillió dollár sem. Svarci is megmondta, pont ugyanúgy érezte magát, mikor 59 milliója volt, mint most, hogy 60 milliója.

ggaborx 2015.05.18. 10:50:18

Jah, az ilyen sztorikat azok szokták szeretni, akik amúgy is csórók, de ehhez még kellőképpen lusták is. Hányszor hallottam, hogy "jajj, hát nekünk ez jutott", meg "mi szegények vagyunk sajnos" - kurvajó hárítás a kényelmes nyomorhoz, mintha valamiféle szerencsejátékon eleve elrendeltetett lenne, hogy ki milyen színvonalat érdemel egész életében.

Vannak olyanok, akik eleve gazdag családba, fejlettebb társadalomba születnek, meg vannak azok akik kilátástalannak tűnő nyomorba. És van köztük a hazai legszélesebb réteg, akik kb. középről általában lefelé mennek és pár év alatt nyomják a süket dumát arról, hogy ez jutott. Közbe millió időt elbasznak olyan hasznos dolgokkal, mint plázázás, bariközt este, buli a haverokkal, meg még ki tudja milyen kikapcsolódás. Persze ki kell néha ereszteni a gőzt, de a nonstop életviletszerű szarok bele, csak adj még egy sört hozzáállásból még sosem lettek milliárdok.

Aztán meg van egy maréknyi okoska, akik csinálnak is valamit és végül vagy összejön vagy nem. De ők legalább megpróbálták. Aztán meg ha összejön valakinek mindjárt kórusban vált a nekünksajnaezjutott kánon a kurvaannyátújgazdaggeci mondókába.

Egy dolgot kellene felismerni: az idő a legnagyobb kincs, ha azt elbaszod, baszhatsz mindent. Ha a pénzt szóród el, de van még időd, csinálhatsz pénzt megint tonnaszámra. Ha akarsz. Vagy maradhatsz a sajnosezvan életérzésnél.

phaszfej 2015.05.18. 10:57:29

A gazdagok irigylik a szegényeket.

phaszfej 2015.05.18. 11:00:23

A gazdagok irigylik a szegényeket. Különben miért haragszanak rájuk? Amit a szegények nem tehetnek zsebre, az a gazdagoknél landol. A gazdagok tudják ezt, és hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, kikiáltják őket lustának. Valójábn mélységesen irigylik tőlük az egyszerű életet.

s 2015.05.18. 11:02:02

Sokan nem azért dolgoznak, mint az állat egy hajtós helyen, mert nem érnék be kevesebbel. Azért dolgoznak ott annyit, mert nincs igazán választási lehetőség. Vagy sokat melózol és ezért jó esetben sok pénzt is kapsz, vagy nem dolgozol, mert a félgőzzel dolgozót kibasszák mindenhonnan. Tehát nem annyit dolgozol, amennyi elég neked és a családodnak, hanem annyit, amennyi elég a munkaadódnak. Különbség.

A másik pedig: a szorgalmas munkát a kapzsiságtól egy vékonyka vonal választja csak el. Ezt - ha minden más kényszertől már mentes is vagy - érdemes figyelembe venni.

Zsidófalvi Zsidó 2015.05.18. 11:53:54

Az eredeti történet végéről hiányzik a befejező mondat, miszerint:
- Dehát most is pont ezt csinálom, senor!

alfacharlybravo 2015.05.18. 13:33:46

Azt hiszem valamelyik kiválasztott mondta, hogy csak ott van boldogság ahol a zsidók jól érzik magukat, ezek szerint New Yorkban van a legnagyobb boldogság? Tiszta közröhej a világ azzal a sok nyomorúsággal, amikor lehetne egy paradicsom is , csak az ésszerűség lenne uralkodó az üzleti modell helyett és az uzsorás globalisták fenékbe lennének billentve.

lazov 2015.05.18. 13:36:59

@Gour: nem így van. Nem raknak ki, csak ezért nem. Nézz körül, hogy akik a rendszerváltás után belenőttek a mulitivilágba, tehát mindenképpen 35+ évesek, mennyien vannak a multiknál. Elárulom, hogy jóval többen, mint mondjuk 10 éve. A piac megtartja azokat, akiket felnevelt. Tömeges leépítésnél meg tökmindegy, hány eves vagy, ha szorul az olló két szára, kortól függetlenül fognak elküldeni.
Különben se csinálhat mindenki saját vállalkozást. Az emberek nagyobb része nem is rendelkezik azzal a fajta szemlélettel, ami segítené, hogy ne ússzon el mindene egy év alatt.

lazov 2015.05.18. 13:38:12

@alfacharlybravo: a kapzsiság az ember tragédiája. Legyőzhetetlen.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.05.18. 14:17:46

Valójában minden nézőpont kérdése.

A spanyol ismerősöm azt állítja magáról: nyomorog. Szerinte ha egy ember nem tud hetente 2-szer étteremben vacsorázni, az nyomorban él.

A magyar életszínvonal TIZEDÉN élő átlagkubai meg azt mondja: szegénységben él, de nem nyomorban.

PetShopBoy 2015.05.18. 14:51:45

Ez lehet EGY VALAKI tapasztalata... es leirta. Jo kis sztori.
es mindenki azt von le belőle amit akar:)

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2015.05.18. 15:04:26

Karrier

Dolgos hétfők, dolgos keddek,
Szamárlétrán fellépkedek...
Dolgos szerdák, csütörtökök,
Könyökkel mást arrébb lökök...
Péntekszombatvasárnapok,
Prémiumot sokat kapok...

Dolgos hétfők, dolgos keddek,
Ranglétrákon emelkedek...
Dolgos szerdák, csütörtökök,
Szeretnek a Nagyfőnökök...
Péntekszombatvasárnapok,
Családomtól képeslapok...

Dolgos hétfők, dolgos keddek,
Sorban munkaérdemrendek...
Dolgos szerdák, csütörtökök,
Felnéznek rám nagyfőnökök...
Dolgos péntekek és … szomba... ?!?!?!?!
……..?!?!?!?!?!?!
Életem itt hever romba'...

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2011/11/karrier.html

Emmanuel Goldstein 2015.05.18. 15:04:48

én ezt eddig viccnek ismertem, de tanmesének is kíváló!

Gour (törölt) 2015.05.18. 15:22:48

@csepke:

Jaj csepke, mi már minden fórumon így szeretjük egymást. ;)

csepke 2015.05.18. 15:26:12

@Gour: csak itt pszt! most nem "otthon" vagyunk ;)

bbwd 2015.05.18. 16:04:58

nem akkor vagy gazdag, ha nagy a vagyonod, hanem, ha kevés a vágyad...

Mercel 2015.05.18. 16:22:17

Kurva régi, mondjuk kurvára igaznak tűnik a levezetés de persze nem az.
A halász kurva keményen dolgozik egész nap, és egyáltalán nem a meggazdagodott emberek henye életét éli ahogy a tanmese próbál visszacsatolni.
Annyi igazság van benne, hogy mindenkinek jogában áll felismerni, hogy neki mi a jó.
De persze a tanmeséket ezért szeretjük.:)