Ezzel a kedves és tanulságos történettel szeretnék kellemes ünnepeket kívánni és a megfelelő értékek tudásárának fontosságát kiemelni. 

 Egyszer egy jól kereső, tehetős apa úgy döntött, elviszi vidékre a hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén hazafele tartottak, az apa megkérdezte fiát.

– Nos, mit gondolsz erről az útról?

– Nagyon jó volt, apa!

– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

– Igen.

– És mit láttál meg mindebből?

– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.

Nekünk egy medencénk van otthon, ők egy egész tóban fürödhetnek.

A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok és a hold világítanak.

A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.

És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

“Sok ember olyan szegény, hogy semmije sincs, csak a pénze.” – Rodolfo Costa