Amy Pesolo vezető tanácsadó és New York-i blogger segít az embereknek, hogy elfogadják önmagukat és elérjék azt, amire vágynak. A következő cikkében arról ír, miként befolyásolja a nagy ego a környezetünkkel való kapcsolatunkat.

Kép forrása: http://www.professionalinterpreter.com.au/

Rúgtak már ki valaha a munkahelyedről? Vannak jelek, hogy valamit rosszul csinálsz. Vajon létezik egy bizonyos mód, egy szabály rendszer, hogy mindent jól csinálj?

Nincs.

Ahogy a főzésnél is, nem vagy kötelezett követni a receptet. Lehetőséged van megalkotni valamit a saját hozzávalóiddal és ízléseddel. És ahogy nincs két egyforma ember, megfigyelheted mely hozzávalók vagy jellemzők működnek neked a legjobban, hogy megfelelő munkahelyi kapcsolatokat alakíts ki.

Csak ne feledd az egyetlen kulcsfontosságú tényezőt - a hitelességet. Ésszerűnek tűnhet, azonban ez egy alapvető tényező, ha sikeres akarsz lenni - és meg akarod tartani az állásodat. Azonban a gyakorlatban igazi kihívás ez.

Miért? Kezdetben az embereket vágytak a többi ember kapcsolatára -a személyük vagy egyéb cél miatt - mára azonban sokakat a versengés hajt. Van egy alapvető különbség bennünk - érzelmi és fizikai - amikor munkáról van szó, azt hisszük, egyedül kell vele megküzdenünk, hogy előre jussunk, ahelyett, hogy együtt érnénk el a változást.

Mindegy, hogy az éhezők etetéséről vagy a sztárok sminkeléséről van szó, minden szervezet arra törekszik, hogy változást hozzon, és egyszerűbb hitelesnek lenni, ha egyet értesz az adott üggyel. Amikor versenyzünk, megmérettetünk. Megnézzük a körülöttünk lévőket és ahelyett, hogy leengednénk a páncélunkat, az élre törünk.

Azt vettem észre, hogy minden ilyen fal mögött egy nagy ego van egy szűk elmével, amiben csak az illető saját magáról alkotott képe szerepel. Ez a szűkös világlátás megöli az igazi kapcsolatokat, mert nem látja a teljes képet. A nagy egok annyira fókuszálnak a saját megítélésükre, hogy hagyják, hogy a kicsinyes játszmák elvegyék az idejüket az igazi, termelő tevékenységek elől.

Az egyik legjobb főnököm az egománia ellentéte volt. A csapat részének látta magát - olyannyira, hogy végül a csapat megválasztotta csapatvezetőnek. Nem volt színlelt cselekedete, csak nyugodt önbizalma. Elérhető volt, kommunikatív és ami a legfontosabb: komolyan vette, amit csinált. Érző lényekként kezelt minket, nem pedig egy marék fogaskeréknek a gépezetben. 

Kimutatni az emberiességünket a munkahelyen - nem tesz minket gyengévé. Éppen ellenkezőleg. Az erő, amit képvisel olyan, mint egy nagy mágneses erő. Mivel a főnököm jobban törődött a személyes céljainkkal, mint a sajátjával, arra ösztönzött minket, hogy még keményebben dolgozzunk - nem csak a munka miatt, hanem azért, hogy ő is elégedett legyen velünk. A hangulat remek volt és rengeteg pozitív energia - néhanap elgondolkoztam, hogyan élvezhetem ennyire a munkámat.

Talán nem tűnik ösztönösnek, de ha a nagyobb képet veszed figyelembe a saját hasznod helyett, akkor az utóbbi természetes módon bekövetkezik. Ez nem mellébeszélés. Ez egy természeted dolog, ha az értékeid összhangban vannak a munkáddal, amit végzel.

A legboldogabb és következésképpen a legtermékenyebb akkor voltam egy munkahelyen, amikor úgy éreztem, valamihez pozitívan járulhatok hozzá és csatlakozhattam egy közös célhoz és egy jó csapathoz.

Ha olyan helyen találod magad, ahol a hitelesség hiányzik azokkal a hozzávalókkal együtt, amik szükségesek a saját sikered tortájának kisütéséhez, talán itt az ideje körbenézni. Amit az értékes időddel és energiáddal létrehozol, az a te általad aláírt remekmű, tégy róla, hogy méltó legyen saját magadhoz.