A fotográfus és atléta Jay Alvarrez és modell barátnője, Alexis Rene mesébe illő életet él, ahogy ezt az általuk készített videó is bizonyítja. Egzotikus helyekre utaznak, extrém sportokat űznek és mindezt levideózzák, hogy megmutathassák másoknak.
Életük sokakat inspirálhat arra, hogy kiélvezzék az életet, amíg tudják, valamint megélljék az álmaikat fiatalon vagy akár idősebb korban.
Amy Pesolo vezető tanácsadó és New York-i blogger segít az embereknek, hogy elfogadják önmagukat és elérjék azt, amire vágynak. A következő cikkében arról ír, miként befolyásolja a nagy ego a környezetünkkel való kapcsolatunkat.
Kép forrása: http://www.professionalinterpreter.com.au/
Rúgtak már ki valaha a munkahelyedről? Vannak jelek, hogy valamit rosszul csinálsz. Vajon létezik egy bizonyos mód, egy szabály rendszer, hogy mindent jól csinálj?
Nincs.
Ahogy a főzésnél is, nem vagy kötelezett követni a receptet. Lehetőséged van megalkotni valamit a saját hozzávalóiddal és ízléseddel. És ahogy nincs két egyforma ember, megfigyelheted mely hozzávalók vagy jellemzők működnek neked a legjobban, hogy megfelelő munkahelyi kapcsolatokat alakíts ki.
Csak ne feledd az egyetlen kulcsfontosságú tényezőt - a hitelességet. Ésszerűnek tűnhet, azonban ez egy alapvető tényező, ha sikeres akarsz lenni - és meg akarod tartani az állásodat. Azonban a gyakorlatban igazi kihívás ez.
Miért? Kezdetben az embereket vágytak a többi ember kapcsolatára -a személyük vagy egyéb cél miatt - mára azonban sokakat a versengés hajt. Van egy alapvető különbség bennünk - érzelmi és fizikai - amikor munkáról van szó, azt hisszük, egyedül kell vele megküzdenünk, hogy előre jussunk, ahelyett, hogy együtt érnénk el a változást.
Mindegy, hogy az éhezők etetéséről vagy a sztárok sminkeléséről van szó, minden szervezet arra törekszik, hogy változást hozzon, és egyszerűbb hitelesnek lenni, ha egyet értesz az adott üggyel. Amikor versenyzünk, megmérettetünk. Megnézzük a körülöttünk lévőket és ahelyett, hogy leengednénk a páncélunkat, az élre törünk.
Azt vettem észre, hogy minden ilyen fal mögött egy nagy ego van egy szűk elmével, amiben csak az illető saját magáról alkotott képe szerepel. Ez a szűkös világlátás megöli az igazi kapcsolatokat, mert nem látja a teljes képet. A nagy egok annyira fókuszálnak a saját megítélésükre, hogy hagyják, hogy a kicsinyes játszmák elvegyék az idejüket az igazi, termelő tevékenységek elől.
Az egyik legjobb főnököm az egománia ellentéte volt. A csapat részének látta magát - olyannyira, hogy végül a csapat megválasztotta csapatvezetőnek. Nem volt színlelt cselekedete, csak nyugodt önbizalma. Elérhető volt, kommunikatív és ami a legfontosabb: komolyan vette, amit csinált. Érző lényekként kezelt minket, nem pedig egy marék fogaskeréknek a gépezetben.
Kimutatni az emberiességünket a munkahelyen - nem tesz minket gyengévé. Éppen ellenkezőleg. Az erő, amit képvisel olyan, mint egy nagy mágneses erő. Mivel a főnököm jobban törődött a személyes céljainkkal, mint a sajátjával, arra ösztönzött minket, hogy még keményebben dolgozzunk - nem csak a munka miatt, hanem azért, hogy ő is elégedett legyen velünk. A hangulat remek volt és rengeteg pozitív energia - néhanap elgondolkoztam, hogyan élvezhetem ennyire a munkámat.
Talán nem tűnik ösztönösnek, de ha a nagyobb képet veszed figyelembe a saját hasznod helyett, akkor az utóbbi természetes módon bekövetkezik. Ez nem mellébeszélés. Ez egy természeted dolog, ha az értékeid összhangban vannak a munkáddal, amit végzel.
A legboldogabb és következésképpen a legtermékenyebb akkor voltam egy munkahelyen, amikor úgy éreztem, valamihez pozitívan járulhatok hozzá és csatlakozhattam egy közös célhoz és egy jó csapathoz.
Ha olyan helyen találod magad, ahol a hitelesség hiányzik azokkal a hozzávalókkal együtt, amik szükségesek a saját sikered tortájának kisütéséhez, talán itt az ideje körbenézni. Amit az értékes időddel és energiáddal létrehozol, az a te általad aláírt remekmű, tégy róla, hogy méltó legyen saját magadhoz.
A Virgin cégcsoport alapítója, Richard Branson közel 65 évesen is rendkívül aktívan dolgozik, azonban a pihenésre is szán időt, melyet ehhez kedvenc helyén, a saját szigetén tölt stílusosan a brit Virgin szigetcsoport egyik gyöngyszemén. A virgin.com összegyűjtötte a kedvenc Branson idézeteit a tavalyi évről, hát lássuk!
„Mindig kérd a szeretteid támogatását - szükséged lesz rá és ők szívesen megadják neked."
„A bürokrácia (nyers fordításban: piros szalag) gyakran akadályoz majd téged. Én ezért hordok magamnál mindig ollót!"
„Tanulj meg figyelni a munkatársaidra, a többi már jön magától."
„Az üzlet olyan, mint egy óriási sakk játszma - gyorsan kell tanulnod a hibákból."
„Jelenleg csupán élvezem az életet és ezt a nagy kád fürdőt."
És a végére a személyes kedvencem:
„Cseszd meg, csak csináld!"
A képek forrása: virgin.com
Sokan úgy vélik, egy külföldi nyaralás/kirándulás komoly pénzösszeget igényel, holott ez sok esetben egyszerűen nem igaz. Most megmutatom, hogyan élvezheted az életet egy hétig a horvát tengerparton akár már 39 ezer forintért és ebben az összegben benne van a szállás, étkezés és az oda és vissza út is!
A célterület az arisztokrácia fellegvára, a horvát Monte Carlo-ként emlegetett Opatija és környéke.
Az Isztriai-félszigetet célszerű autópályán keresztül megközelíteni. A magyar, 10 napos autópályadíj személyautóra alacsonynak mondható, ezen nem érdemes spórolni, vegyük meg. Horvát oldalon más a helyzet. Itt fizetőkapus rendszer működik és elég húzós az ára. Akik szeretnek vezetni, azoknak azt javaslom, hogy a zágrábi elkerülő után fő úton folytassák az utat a helyek közt kanyargó szerpentineken, gyönyörű kilátásokban és hegyi falvakban gyönyörködve. Az én véleményem, hogy maga az utazás is öröm, nem csak maga a nyaralás. Akik szeretnének gyorsan túljutni az utazáson, azok inkább fizessék meg az autópályát.
Ha alacsony, 6-8 liter fogyasztású autóval megyünk, az üzemanyag költség 4 főre elosztva meglepően vállalható mértékűnek fog bizonyulni. A táv oda-vissza kb. 1000 km, ha azonban beleszámolunk egy kis helyi utazgatást is (miért ne tennénk), akkor 1400 km. Összesen 70-80 liter üzemanyagból (4 főnél fejenként 17-20 liter) megvan az egy hetes nyaralás utiköltsége.
A horvát tengerpart mentén temérdek szálláshely közül választhatunk. Az árak barátságosak, azonban most összesen 39 ezer forint büdzséből nyaralunk, az élményekre fókuszálva, nem pedig a több csillagos hotelszobákra. Ebből a költségkeretből egy kellemes tengerparti kempinget nézzünk ki magunknak. Mivel úgyis csak aludni használjuk majd a szállást, ezért egy kalandos sátrazós hely bőven elegendő lesz. Amennyiben a kemping valamilyen okból nem lehet opció, a különböző szállásfoglaló oldalakon már találunk kiadó szobát vagy apartmant 4000 Ft/fő/nap-tól.
Én meleg szívvel tudom ajánlani az Opatija mellett, Icici kisvárosában elhelyezkedő Rivijera Opatija kempinget (http://www.rivijera-opatija.hr/en/about-us.html). A domboldalon elhelyezkedő, több szintes, fás-füves környezetben, kilátással a tengerre, ingyenes wifivel és rendkívül baráti áraival egy remek hely egy tengerparti kempingre. Mint ahogy a legtöbb helyen, itt is külön kell fizetni a sátorhelyért, a kocsihelyért és a személyekért. A vizesblokk és a wifi benne van az árban. Egy kocsinak két sátorral négy személyre körülbelül 2500Ft/fő árban jön ki.
A tengerparti árak a magyarországi árakhoz képest magasak. Az alkoholos italoké akár a többszöröse is lehet. Költségkímélő módszernek azt javaslom, itthon vásároljatok be például italból és konzervekből, hacsak nem akarjátok kajára költeni a pénztárcátok tartalmát. A tengerparton főként kisbolttal, illetve néhány közepes bolttal találkozhatunk. Pékáruk bármelyik napszakban beszerezhetők, persze csak a bolt nyitvatartása alatt. Kissebb-nagyobb étteremmel is minden sarkon találkozhatunk, a kisebb hamburgerezőktől egészen a tengeri herkentyűkülönlegességeket kínáló vendéglátóhelyekig.
Akinek a bakancslistáján szerepel a napágyban fekvő, koktélozós kép, az sem fog csalódni, mert itt megteheti.
Nos, a látnivalókból itt nem kell szűkölködnünk. Kezdve Opatija városával, arisztokrata villákkal és hatalmas pálmafákkal tűzdelt sétálóútjaival és hatalmas angolparkjaival. Különleges, lüktető hangulata van, nappal pörgős életével, a sportautók hangjának duruzsolásával, esténként pedig a parton lévő zenés fesztiválokkal nem véletlenül hivják a horvát Monte-Carlónak. Innen indul a híres Lungomare-sétány, mely a tenger mellett vezet végig 12 km hosszan. Este romantikusan kivilágítva vezeti a kalandra vágyók lépteit.
Rijeka, a volt magyar kikötőváros (Fiume). Érdemes egy fél napot itt is eltölteni, a kikötőben, a híres bevásárlóutcában a Korzon. Ezeken kívül múzeumok és egy hegyoldalba épített vár is segít a programválasztásban.
Icici-ben, a kemping mellett találkozhatunk egy hatalmas yacht klubbal, hozzávaló sportkocsikkal, gyönyörű villákkal és kellemes strandokkal. Az esti tengerparti zenés rendezvények sem maradnak ki a kínálatból. A szomszédos Lovran-ban a történelmi városrész szűk utcái és régi épületei gyönyörködtetik a szemet.
Autóval vagy busszal érdemes ellátogatni Moscenicka Draga-ba a gyönyörű strandja és különleges, színes épületei miatt, valamit Brsec-be, mely egy igazán egyedi hangulatú, sziklaszirtre épült falu, egy eldugott helyen lévő kápolnával és szintén eldugott stranddal. Mindkettőt érdemes megkeresni, egy életre szóló élmény lesz.
A kirándulni vágyóknak a tengerparti városok "felett" helyezkedik el az Ucka Nemzeti Park, hegyekkel, vízesésekkel és kanyonszerű természeti képződményekkel várja a kalandorlelkű természetjárókat.
Akik további látnivalókra vágynak, a félsziget déli részén elutazhatnak Rabac, Labin vagy Pula városába, illetve a félsziget belsejébe is, ahol Hum, a világ legkissebb városa található.
Egy hetes, életre szóló élmény vár rád, mindez egy wellness hétvége árából. Ha akarod, egy igazán tartalmas hetet, vagy ha úgy szeretnéd, egy laza, pihenős, napozgatós egy hetet tölthetsz el az Adriai-tenger partján. A vendéglátósok rendkívül kedvesek, szívesen adnak útbaigazítást is (vagy akár jeget a sziklamászás közben szerzett sebedre), a parton végig ingyenes wifi található, és a strandok is ingyenesen látogathatók. Utazó szempontból nagyon vonzó terület, érdemes egy hetes kalandozásra és élménygyűjtésre, akár rokonokkal, akár barátokkal.
Egy virgin.com blogbejegyzésben a cégalapító elmondja, hogy a sikerének titka az emberek, például a Virgin első könyvelője Jack Clayden, „mert olyan képességekkel rendelkeznek, amikkel én nem. Néhány területen belül jobban tudják, hogyan lehet megvalósítani azt, amit kigondoltam."
„Ha tényleg igazi vállalkozóvá szeretnél válni, meg kell tanulnod delegálni," mondja Richard. „Amikor a barátommal elindítottuk a Virgin-t, tudtam, hogy híján vagyok néhány létfontosságú ismeretnek, így már nagyon korán elkezdtem ezeket a területeken magamban fejleszteni."
Amikor elindít egy vállalkozást, a legtöbb vállalkozó ugyanazzal a problémával néz szembe: kidolgozza, hogyan tud foglalkozni a mindennapos kötelességeivel és hogyan maradjon ideje, hogy hátralépve átlássa a nagyobb képet. Az alapítókban közös, hogy a kezdeti idők valójában a túlélésről szólnak.
„Az indulás után rengeteg energia megy el arra, hogy az üzletet a felszínen tartsd, megoldd a váratlan problémákat, amik a terméked vagy szolgáltatásod fejlesztéséhez kapcsolódnak," mondja Richard. „De ki kell lépned ebből a mederből, máskülönben az üzleted nem fog növekedni és fejlődni hosszú távon."
Amikor sikerül továbblépned, az alapítónak remek tanácsa van, hogy mit figyelj meg az első alkalmazottadban, akit felvenni készülsz...
Amikor eljutsz oda, hogy az első alkalmazottat készülsz felvenni, olyasvalakit keress, aki: megérti, hogy ez a szenvedélyed; átlátja a gondolataidat; és képes tökéletesíteni azokat. Tartsd észben, hogy neked nem igen-emberek vagy klónok kellenek: olyan emberekre van szükséged, akik komoly elképzelésekkel rendelkeznek, hogy lehet hosszú távon felpörgetni az üzletet és egyaránt megvannak a képességeik, hogy kezeljék a döntő, mindennapos feladatokat is.
Ha ilyen embereknek delegálod le a munkákat, szabadon tervezheted a jövőt és találhatsz új irányokat, hogy fejleszd a vállalkozásodat -de a delegálást nem ilyen könnyű elsajátítani. Öt évstizeddel a Virgin elindulása után, még mindig tanulom. Valójában, amikor nagyon lelkes leszek az egyik új termékünkkel vagy üzletünkkel kapcsolatban, valószínűleg a Virgin cégvezetők azt kívánják, bárcsak kevesebbet látnának engem.
A kulcs, hogy megtaláld a megfelelő egyensúlyt. Amíg a delegálás szükségszerű, eltávolodhatsz az üzlettől, és egy olyan folyamat kezdődhet el, ami rossz irányba vezet. Amennyiben viszont megtalálod a megfelelő embereket a vállalatod, egységed, csapatod vezetésére, az üzlet szárnyalni fog.
Mindenki szereti az izgalmas titkokat - írja Aaron Orendorff a success.com blogjában.
Minnél szaftosabb, annál jobb. Miért? Mert mindannyian szeretünk beavatottak lenni. Mind szeretjük kivételesnek érezni magunkat, hogy tudunk valamit, amit más nem.
De az üzleti életben a titkok többet érnek, mint egy kis ego simogatás. Szeretjük, ha miénk az irányítás.
Amikor dr. Ivan Misner, a BNI alapítója és vezetője - a világ legnagyobb üzleti network hálózata 5,4 millió résztvevővel és 6,5 milliárd dollár bevétellel - megkérdezi: „Tudni akarod a siker titkát?" Te figyelsz rá.
Mi a "siker"? Nos, nem csak egyféle van. Gondolj bele: „A siker az ismert dolgok új formába öntése."
Más szóval amikor a siker jön, nemcsak az a fontos, hogy valami újat tanulj, hanem hogy átültesd a gyakorlatba az addig megszerzett tudást.
Következzen négy nem-is-olyan-titkos titok az őrülten sikeres emberekről:
Ahogy Warren Bennis írta On Becoming a Leader című klasszikusában, a vezetés „képesség, hogy a víziót valósággá változtassuk". Ez azt jelenti, hogy a siker egy alapvető kérdés megválaszolásával kezdődik: Mit is akarok valójában?
Hívhatod a kérdésre adott válaszodat a küldetésednek, alapvető értékeknek, márka imázsnak vagy csak a céljaidnak, nem igazán számít. Mert „egy rózsa illata bármilyen névvel, de édesnek érződik."
Bennis így folytatja az ötletet: Egy vezetőnek világos képe van arról, amit el akar érni - mind szakmailag, mind személyesen - és megvan a képessége, hogy kitartson a nehézségek és kudarcok ellenére is.
A kulcsszó a "világos". Ez azt jelenti, hogy le is van írva.
Valójában, ahogy a success.com felmérése a világ leggazdagabb embereiről rámutat, két statisztikailag jelentős tényező megmutatja, hogy az átlagemberektől eltérően a gazdagok 81%-a vezet feladat listát és 80%-uk egy konkrét cél megvalósítására összpontosít.
A sikeres emberek az igazat mondják. Nyilvánvalóan hangzik, pedig nem az. Egy olyan környezetben, ahol nagy a nyomás, hogy jól nézz ki, jól teljesíts és profitot termelj és nyerj bármilyen szükséges eszközzel, az őszinteség egyre ritkább tulajdonság.
Valójában az őszinteség kifizetődő.
Robert B. Cialdini tanulmányai alapján, amikor egy cég megmagyarázza a veszteségeket az éves jelentésben, rámutatnak, hogy a belső és irányítható tényezők magasabb tőzsdei árfolyamot hoztak, mit a külső és kevésbé irányítható tényezők.
Más szóval a hibáink beismerése és a felelősség vállalása nemcsak racionálisan okos, de pénzügyileg bölcs döntés.
Egy másik, a Corporate Executive Board által végzett kutatás kimutatta, hogy a cégek, melyek "magas pontszámot szereztek a nyílt kommunikációban" és szívesen fogadták az alkalmazottaik őszinte visszajelzéseit, a 10 éves hozam 270%-al magasabb volt, mint a többi vállalkozásnál.
Ahogy ez igaz a vállalatokra, igaz ránk nézve is. Ahogy Bennis írta: „A vezetők soha nem hazudnak önmaguknak, főleg nem önmagukról... Te vagy önmagad nyersanyaga."
Hála nélkül nem tudsz megfelelően hozzáállni az élet dolgaihoz - és a szemléleted valószínűleg negatív eredményeket hoz. Talán kevesebb motivációd van, hogy több jó dolgot hozz létre, ha nem vagy hálás azokért, amiket már birtokolsz.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a hála egy spontán érzelmi reakció, ami csak úgy megtörténik velünk, amikor sikert vagy diadalt aratunk. Valójában a hála olyasvalami, amit kifejlesztünk. És csakúgy, mint a többi nem-is-olyan-titkos titok a listáról, ez is választás kérdése, előre megfontolt, önmagunk által választott döntés, hogy megtapasztaljuk azt.
Hogyan? Úgy, hogy aktívan keressük azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk, másodsorban pedig úgy, hogy gyakrabban mondjuk: „Köszönöm."
Amikor okokat keresünk a hálára, könnyen találni fogunk. Ezen felül, amikor felfigyelünk ezekre, a hála nemcsak bennünk éled fel, de a kapcsolatainkban és a szervezeteinken belül is.
A siker nem azt jelenti, hogy elkerüljük a kudarcokat. Azt jelenti, hogy tanulunk belőlük.
Itt van Thomas Edison híres mondása, miután feltalálta a villanykörtét: „Nem vallottam kudarcot. Csupán találtam 10.000 módszert, mely nem működik."
A kulcs, hogy kifejleszd azt, amit Eric Ries a Lean Startup című könyvében "érvényesített tudásnak" nevez. „Az érvényesített tudás nem egy tény megállapítása vagy egy jó sztori a kudarc elkendőzésére," mint mondja. „Ez a fő ellenszere a bukás zálogának: egy olyan terv sikeres kidolgozása, mely sehova nem vezet."
Ries számára ez az ellenszer egy képességet jelent: az alkalmazkodás képességét. „A sikersztorikat a kudarc történetektől az különbözteti meg, hogy a sikeres vállalkozóknak megvan a képességük és eszközeik, hogy előre lássák, a tervük mely részei fognak briliánsan működni, és melyek vezetnek tévútra, majd ehhez mérten igazítják a stratégiájukat."
Mindez azt jelenti, hogy a bukás elkendőzése helyett az őrülten sikeres emberek elfogadják a kudarcokat és átalakítják azokat eszközökké.
Mindannyian szeretjük a titkokat. De az igazság az, hogy ha a sikerről beszélünk, nincs semmi ilyesmi. Indulj el kicsiben, de kezd el már ma. Kapd fel valamelyiket a négy "titok" közül, és hozd működésbe a saját üzletedben.
Egymás után jelennek meg a gyalázkodó kritikák a filmről, mely 2015. február 14-én, Valentin napon debütált a mozikban világszerte. Mármint ott, ahol nem tiltották be már jó előre. De vajon miért vannak annyian, akik már a film címének hallatán is cenzúrába való szavakkal illetik azt?
A pszichológusok, kritikusok és emberek sokasága gondolja azt, hogy a film a durva szado-mazo szexről és megalázásról szól. Ugyanabba a hibába esnek, mint az átlagember, aki felületesen éli életét és nem lát tovább a saját szemétől. Szóval.. nézzük meg milyen mély a nyúl ürege.
A könyv olvashatatlanul gyámoltalan nyelvezete és indokolatlanul nagy terjedelme után megérkezett a filmesített változat a rajongók nagy örömére (végre egy kis pornó széles vásznon?). Én nem vagyok rajongó, és szeretem eldönteni saját magam, hogy nekem mi tetszik. Így megnéztem a filmet. És meglepődtem, mert a kritikák alapján sokkal rosszabbat vártam. Sokat gondolkoztam ezek után és arra jutottam, hogy én valószínűleg teljesen máshogy látom a filmet, mint a legtöbb ember.
A főhős, Christian Grey, mellőzött gyerekként nehezen alakít ki érzelmi kapcsolatokat, a szeretetet - mint érzést - mellőzi, és barátok közt sem látjuk a filmben. Egy adott területen - az üzleti életben - azonban kiemelkedően sikeres, mint a filmből kiderül. Irányításmániás, erős kezű, gyors döntéshozó, akaratos cégvezető.
Nem csoda hát, hogy az életét fenekestül felforgatja Anastasia Steel, aki félénk, visszafogott, sodorja az élet és mellesleg még szűz. Mert tudjuk, az ellentétek vonzzák egymást. Ami bennünk hiányzik vagy rosszul működik, hajlamosak vagyunk egy ellenkező nemű társban keresni. Egyáltalán nem meglepő, sőt igazából életszerű, hogy a filmben ez a két személy egymásba habarodik. A fejletlen érzelmi szintjük miatt azonban vicces helyzetek alakulnak ki. Érdekes látni, ahogy a szende lány egyre inkább önbizalomra kap és meg-meg ragatgatja az élet gyeplőjét, a magabiztosnak látszó nagymenő sármőr pedig rendre elbizonytalanodik a tetteiben.
A szerződésük felfogható egyfajta "kapcsolati szabályoknak" is, bár tény, hogy egy kicsit morbid, szerintem inkább vicces formában. Abban minden érett ember egyet érthet velem, hogy egy kapcsolatban szükségszerű már az elején lefektetni a szabályokat (na meg persze egymást sem árt néha), e nélkül előbb vagy utóbb súlyos problémák születnek még pici apróságokból is.
Sokan felhozták, hogy Christian bántalmazza Anastasiát. Azonban azt talán ugyanennyien nem veszik észre, ha akarva vagy inkább akaratlanul, de ugyanígy - ha nem súlyosabban - bántalmazzák a szeretteiket, csak szavakkal. Az pedig mély sebeket ejt.
Bárhogy is, a filmben látható két ember élete, "összecsiszolódása" és probléma megoldásai számomra rendkívül érdekesek, és én nagyon sok párhuzamot tudtam vonni egy hétköznapi pár életével és problémáival.
Talán az éretlen fiataloknak és érzelmileg éretlen felnőtteknek nem a legjobb példa ilyen módon bemutatni egy párkapcsolatot, de egy kis odafigyeléssel sokat tanulhatunk belőle, akár a negatív példákon is. Abból úgyis van elég, hozzá vagyunk szokva. Mindenesetre én jól szórakoztam a filmen és várom a folytatást...
„Ez egy történet, ami állítólag 2004. óta e-mailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni, ki az eredeti szerzője.
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét, és azt mondtam, „szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. „El akarok válni”, hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Jane-t szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Jane-t szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu, itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót, és azt mondtam neki, Sajnálom, Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom, Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre, és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam, és azt írtam, „minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ”.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal, és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni, és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végigvisszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei számítanak igazán egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy, és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!